Az aramisi egyetem
-Igazgató úr, vendége van.
-Ki?
-Ambador mester – válaszolt az egyetemi küldönc.
-Küldje be.
A küldönc lement az egyetemi fogadóba és értesítette a fáradt Ambador mestert. A mester azonnal az egyetemi szállítókörbe lépett, mely kívánság szerint arra az emeletre repítette a személyt, ahová az szerette volna. Az igazgató úrnak saját emeltje van, a folyosón pedig őrök.
-Fáradjon csak beljebb Ambador!
-Mély tiszteletem igazgató úr!
-Mi járatban felénk?
-A könyvtárt szeretném használni.
-Akkor hamarosan meglátogatjuk, addig meg szeretnék önnel beszélgetni egy kicsit a kertben.
-Állok elébe!
Az aramisi egyetem igazgatója is mágus, nevezetesen Dekládor. Az egyetem mellett egy óriási kert terül el, ahol a bolygón lévő összes növényből van egy példány. Ebben a kertben csak az igazgató és a vendégei tartózkodhatnak, az igazgató nélkül ugyanis mérgező gázok védik ezt a különleges kertet.
A vendéggel egy köves-füves járdán sétáltak a Mariong fák alkotta folyosón.
-A medállal minden rendben?
-Igen! Biztonságban van.
-Csodálatos! Hol van?
-Nálam.
-Mondtam, hogy ne hordja magával! A könyvtárában kellene őriznie!
-Azt hiszem már nincs könyvtáram.
-Miről beszél?
-Idegen lovasok jöttek hozzám, a medált akarták.
-Milyen lovasok?
-Nem tudom – mondta kétségbeesetten a mester – , ezért jöttem ide, hogy a könyvtárban utánanézzek. -Az ön kódexében nem talált semmit?
-Semmit! Mintha nem is léteznének.
-Akkor azonnal menjünk a könyvtárba. Ha a medált akarják, akkor ide is eljöhetnek érte.
Ambador és Dekládor azonnal a könyvtárba rohantak, mely 25 méterrel volt az egyetem alatt. A könyvtárban több ezer kódex, lexikon és más könyv található, mely már évszázadok óta áll itt. A könyvtárt varázslat védi: akárki aki könyvtári könyvvel akarna kifáradni a könyvtárból az az egyetem-könyvtár alagútban megfog halni. Bár eddig még senki nem halt meg így, mert senki nem akart kivinni könyvet. Dekládor szerint azonban az igazgatók naplójában le van írva, hogy egy tolvaj elakarta vinni 158 éve a fő varázslatok lexikonját, az alagútban azonban csak a holttestét találták meg, minden belső szerve eltűnt, a kódex pedig sértetlen maradt.
-Itt van Erisma bolygónk minden fajának és népének felsorolása. Ott leülhet és kereshet.
-Köszönöm!
Ambador már vagy fél napja olvassa a kódexet, de nem talál semmit.
-Lehetséges, hogy új nép?
-A mai világban bármi lehetséges – válaszolt Dekládor.
-Ide hívná a könyvtárost?
-Harmon, jöjjön ide! – kiáltott az igazgató.
-Parancsoljanak! – szól Harmon, aki 40 éve a könyvtár igazgatója.
-Van olyan könyve, ami fajokról ír, de nem a hivatalos kódexben szerepelőkről? – kérdezett Ambador.
-Ichmen Khan Darmul kutató mágus 80 éve írta ezt a könyvet. Ebben valamennyi olyan nép, faj megtalálható, amivel ő találkozott, a kódex kiadása után.
-Milyen gyakran adnak ki ilyen hivatalos kódexeket? – kérdezte Ambador Dekládort:
-300-350 évente.
-Ennyi idő alatt megjelenhetnek új fajok.
-Ez így is van, de minden egyes fajról nem írhatunk új kódexet. Ezért vannak a kutatók, akik rövidebb időnként jelenítenek meg könyveket – válaszolt Harmon.
-A halál lovasai. Megvan, itt van!
-Olvassa! –utasított az igazgató.
-„A legészakibb partvonalon sétáltam, mikor a távolban érdekes népre lettem figyelmes. Magasabbak és teltebbek, mint bármelyik másik ember. Habár emberalakjuk van, nem azok. Láttam, ahogy az egyik porrá válik, míg mások a homokból állnak össze és kelnek „életre”. A lovaik úgy szintén porból vannak, és fekete köd tud körülöttük megjelenni. Amiről nem tudok semmit. Hat napon át figyeltem őket. Semmivel sem táplálkoznak, néha a mi nyelvünkön, néha valamilyen más nyelven beszélnek. Nincs szükségük semmire a létezéshez. Ha egy Volgargor-nak szólított valakijük az erdőbe vagy a vízbe lép, akkor ott minden élőlény azonnal meghal. Folyton Volgargorról beszélnek, de nem sikerült rájönnöm, hogy mit is vagy kit is jelent a szó. Más néppel nem láttam keveredni őket. Itt táboroznak. Az ötödik napon hajó érkezett észak felől, ami még többet hozott belőlük és valami óriási, szárnyas szörnyetegek is érkeztek. Úgy 8-9 méteres szárnyfesztávolsággal. Úgy döntöttem az életemmel játszom, ha tovább figyelem őket. Egyre többen és többen lettek. Úgy 200 főt számoltam meg eddig, de szinte mindenki egyforma. Csak 3-4 különböző valami alkotja a csoportot.” Ennyi.
-Ha semmivel nem táplálkoznak, akkor holtak – jelentette ki vígan Harmon.
-És ez mit jelent? Azt, hogy ha holtak, akkor nehezen lehet őket megölni – szólt Dekládor.
-Túszul ejtünk néhányat, elmegyünk a legészakibb partra és több kutatást végzünk – jelentette be határozottan Ambador.
-De nem ma! Most bölcsebb döntés lenne, ha lefeküdne. Biztos nagyon kimerült. Az utazás, a kutatás, a küldönc megmutatja a szobáját, addig meg menjen le a tanári étkezőbe és lakjon jól! – mondta Dekládor.
-Köszönöm! – szólt Ambador.
Miután elhagyták a könyvtárat, Harmon tovább kezdett kutatni az északi jövevényekről. Ambador elment a tanári étkezdébe enni, de Dekládor a dolgozószobájába ment. Az északi utat támogatta, de nem akarta, hogy Ambador magával vigye a medált. Az igazgató félt, hogy a medál rossz kezekbe kerül. Így pennát és papirost ragadt, leült asztalához és levelet írt az ország királynőjének:
TISZTELT ÉS ALÁZATOSAN SZOLGÁLT KIRÁLYNŐM! A MEDÁL ARAMISBAN VAN, PONTOSAN AZ EGYETEMBE ÉRKEZETT. AZ HOZTA EL, AKIRE RÁBÍZTUK. AZ ILLETŐ AZONBAN TÁVOZNI FOG ÉS A MEDÁL VESZÉLYBEN LESZ. AZONNAL IDE KELL JÖNNIE ÉS ELVENNI TŐLE! NEM BÍZOK MÁR A MOSTANI VÉDELMEZŐJÉBEN, A MEDÁLNAK ÚJ VÉDELMEZŐRE LESZ SZÜKSÉGE S AMÍG NEM TALÁLUNK SENKIT, ADDIG MAJD OTT ŐRIZZÜK, AHOVÁ CSAK MI LÉPHETÜNK BE. HOLNAP REGGEL BEHÍRDETEM ÉRKEZÉSÉT HOLNAPUTÁNRA. AZ INDOK AZ ÁLTALÁNOS, ÉVI VÁROSLÁTOGATÁS LESZ. KÉREM, NE HABOZZON ÉS JÖJJÖN! SZERETETTEL VÁROM, KIRÁLYNŐM!
Dekládor azonnal elküldte személyes küldöncét a levéllel a hivatli postáshoz, aki azonnal lóra szált és a Kapitóliumba vágtatott éjjelek éjjelén. Mindenki aludt, csak Harmon olvasgatta a kódexeket, lent a földben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése