1.rész

A sötétlovasok érkezése

Halálfejes lepke bújik ki bábjából, vörös szárnyaival, nedves falevélen. Majd hevesen elszáll egy ház felett,  Ambador mester háza felett.    

            Ambador mester az északi mezőségen lakik, fakunyhóban, nem messze Aramis városától, de annál messzebb a kéktói végvártól, mely már az Ung-Chai-i birodalom területén fekszik.

            Miközben Ambador házában aludt, addig a mezőségre észak felől, a senki földje felől söstétlovasok érkeztek.

-Nyissa ki! – kopogott egy sötétlovas Ambador kunyhójának ajtaján.

De a kunyhóból semmi fény sem áradt, olyan kihűlt volt, mint a kukacrágta pap teste egy téli, hajnali réten. Ambador ugyanis a pincében lakott, félt a földszint felett lenni és így sose tudhatta senki, hogy vajon otthon van-e vagy sem. Ambador kinézett egy figyelőcsövön a pincéből és látta, hogy ezek a lovasok nem helyiek, jobb nem társalogni velük. Így várt, míg elvágtatnak.

-Uram, füstöl a kémény – szólt egy másik lovas.

-Hmm, akkor vágtassunk messzebb és várjunk, míg előjön – majd elvágtattak a ködben, mind más irányban.

            Ambador a kulcsaihoz nyúlt, a szekrénye túloldalán egy titkos ajtó volt, mely a saját könyvtárába vezet. A mester a bolygón élő fajokról szóló kódexet kereste, hogy megnézhesse kik kopogtattak ma nála. A kódexben fekete lovasokat keresett, akik óriási lovakon járnak és jóval termetesebbek az embereknél, és magasabbak az Ung-Chai-i emberektől is. Azonban semmit sem talált, ezért úgy döntött az Aramis-i egyetem könyvtárában néz majd szét.

            Ambador kinyitotta kunyhójának ajtaját, látta – már amennyire a ködben bármit is láthatott- , hogy senki sincs sehol. Így kihozta istállójából a csillagként csillogó fekete lovát, Merilt és Aramis felé vágtatott a mezőségi úton. Alig tett meg 50 métert, mikor elékerült az egyik lovas. Másodpercek alatt az egész lovas körülötte termett. Ambador pedig csak azt figyelte, hogy milyen sötéttség árad ki a lovakon ülő valamikből. Bár ember alakjuk volt, a mester úgy gondolta, hogy ez csak egy álca.

-A medált!  - szólt mérgesen az egyik lovas.

-Miféle medált? – kérdezett vissza Ambador. Erre az egyik ló orrából vér kezdett el csöpögni, így Ambador kezdett megijedni.

-Amit te hordasz! Most! – szólt fel az a lovas, amelyik az ajtón kopogtatott. A többi lovassal ellentétben az ő sisakján volt egy kiálló szarv féleség, ebből értette meg a mester, hogy ő a vezető.

-A medál nem a ti tulajdonotok. Miért kell?

-Ha nem adod, mi vesszük el! – erre a vezető lova két lábra állt és körülötte fekete köd kezdett termelődni a semmiből.

Ambador mágusi botját az ég felé emelte, az pedig olyan fényességgel ragyogott, hogy a sötét lovasok mind megvakultak, a lovaik pedig sikoltozásokba kezdtek. Ambador kihasználva a lehetőséget tüzesen Aramisba vágtatott. Miután a lovasok visszanyerték látásukat a kunyhó felé indultak.

-Gyújtsuk fel! – szólt dühösen az egyik alárendelt lovas.

-Narm! – szólt rá a másik valami idegen nyelven.

A lovasok leszálltak lovaikról, betörtek a kunyhóba és elkezdtek kutatni. A medált keresték, de sehol sem találták.

-Nincs meg, magával vitte – jelentette ki a vezetőjük.

-Azm er diablo! – kiáltott egy lovas, majd mind tüzet gyújtottak és felgyújtották a kunyhót, meg az istállót.
A birtok hamuvá vált, de a könyvek földbe temetve megmaradtak.