Iratkozz fel és kövesd az eseményeket részről-részre! A következő rész publikálási ideje: 2015.08.07


2015. augusztus 6., csütörtök

3.rész

A polgármesternél

Új nap virrad Erisma határain. Aramis még alszik, mikor Dekládor az utcán akasztgatja a hirdetőplakátokat:
HOLNAP A KIRÁLYNŐ MEGTARTJA VÁROSUNKBAN A SZOKÁSOS ÉVI LÁTOGATÁSÁT. KÉREM ARAMIS MINDEN POLGÁRÁT, HOGY KÉSZÜLŐDJÖN TISZTASÁGGAL ÉS UJJONGÁSSAL EKLIMEAN FLORIA GALLIDOR ÉRKEZÉSÉHEZ. KÖSZÖNTŐ GYÜLEKEZÉS HOLNAP A POLGÁRMESTER HÁZÁNÁL, AMIKOR A NAP KÖZÉPEN ÁLL.
DEKLÁDOR POLGÁRMESTER-HELYETTES
Az emberek azért nem örülnek az új hírnek úgy, ahogy azt az igazgató szeretné. A királynő uralkodása alatt nem tett sok mindent a városért, sem az országért. Dekládor tudja, hogy a nép demonstrálhat az érkezésekor, hogy a királnynőt váltsák le, de a medált fontosabbnak tartja, ezért nem félt írni a királynőnek.
- Senki nem hívta! Miért jön? – kérdezte egy járókelő Dekládortól.
- A királynő kíváncsi önökre, ezért érkezik! – próbált valami pozitívat mondani Dekládort.
- Késve akar érdeklődni felénk! Le kell váltani! – kiabált egy másik ember.
- Így van! Váltsuk le! – kiáltottak fel többen is.
Dekládor látva a helyzet milyenségét, úgy döntött, hogy befejezi a hirdetést és a polgármesterhez megy. Innentől kezdve már úgyis mindenki megfogja tudni, hogy mi lesz holnap.
            Mikor Ambador felébredt rögtön indulni akart északra, de talált egy levelet szobája asztalán, melyben Dekládor írt, hogy amint felébredt menjen a polgármesterhez. Ambador nem tétovázott, gyalogszerrel a polgármesterhez indult.
-Polgármester úr!
-Mester! – köszöntötte egymást Hermádor és Ambador.
-Hogy van mostanság?
-Szépen lassan, köszönöm!
-Csodás! Nos, akkor ideje megbeszélni a tervet! – vágott közbe Dekládor.
-Ó, igen. A terv – szólt Ambador.
-Egyedül nem indulhat, egy komoly csapatot kell összeállítanunk kutatókból, mágusokból és orvosokból – mondta Hermádor.
-Ez így igaz! De Aramisban csak mi ketten vagyunk mágusok és az egyetem télen nem dolgozik, ezért a kutatók is szerte vannak az országban.
-Akkor írjunk nekik levelet. Minél előbb, annál jobb – mondta Ambador.
-Persze, de mindenkinek mégsem írhatunk – tanácsolta Hermádor.
-Az ország legjobb kutatói és mágusai az egyetemen dolgoznak, így az életrajzuk is nálam van. Az alapján kiválogathatnánk a legalkalmasabbakat – szólt Dekládor.
-És az orvosokkal mi lesz? – kérdezte Ambador.
-A legjobb orvosaink most Lirusban vannak egy járvány miatt – szólt Hermádor -,máris írok levelet nekik, hogy küldjenek ide egypárat állami okokból.
-Hagyd csak Hekládor! A levél hosszú és bizonytalan – szólt közbe Dekládor -, majd Ambador elmegy és személyesen kiválasztja a két legalkalmasabb orvost.
-De nekem még át kéne tanulmányoznom a térképet. Útvonalat kell készíteni! – mondta Ambador.
-Kedves barátom! Az még ráér, előbb menj Lirusba és hozz ide két orvost! Addig mi Hermádorral átnézzük a kutatókat és mágusokat.
-Jól van!
-Kíséretet is kapsz! Firmon, 3 lovasnak szólj, hogy kísérjék és életükkel védelmezzék Ambadort! – parancsolta küldöncének a polgármester.
-Menj a lovadhoz és induljatok! Itt a térkép Lirusba– szólt Dekládor.
-Viszlát! –köszönt el Ambador társaitól.
Dekládor nem azért küldte el a mestert, mert a postás lassabb lett volna, hanem az időhúzás miatt. Ambador távozása után elhagyta a polgármesteri hivatalt és nem a kutatók életrajzai után ment, hanem a könyvtárba, hogy beszélhessen Harmonnal.
 

2015. augusztus 5., szerda

2.rész

Az aramisi egyetem


-Igazgató úr, vendége van.
-Ki?
-Ambador mester – válaszolt az egyetemi küldönc.
-Küldje be.
A küldönc lement az egyetemi fogadóba és értesítette a fáradt Ambador mestert. A mester azonnal az egyetemi szállítókörbe lépett, mely kívánság szerint arra az emeletre repítette a személyt, ahová az szerette volna. Az igazgató úrnak saját emeltje van, a folyosón pedig őrök.
-Fáradjon csak beljebb Ambador!
-Mély tiszteletem igazgató úr!
-Mi járatban felénk?
-A könyvtárt szeretném használni.
-Akkor hamarosan meglátogatjuk, addig meg szeretnék önnel beszélgetni egy kicsit a kertben.
-Állok elébe!
            Az aramisi egyetem igazgatója is mágus, nevezetesen Dekládor. Az egyetem mellett egy óriási kert terül el, ahol a bolygón lévő összes növényből van egy példány. Ebben a kertben csak az igazgató és a vendégei tartózkodhatnak, az igazgató nélkül ugyanis mérgező gázok védik ezt a különleges kertet.
A vendéggel egy köves-füves járdán sétáltak a Mariong fák alkotta folyosón.
-A medállal minden rendben?
-Igen! Biztonságban van.
-Csodálatos! Hol van?
-Nálam.
-Mondtam, hogy ne hordja magával! A könyvtárában kellene őriznie!
-Azt hiszem már nincs könyvtáram.
-Miről beszél?
-Idegen lovasok jöttek hozzám, a medált akarták.
-Milyen lovasok?
-Nem tudom – mondta kétségbeesetten a mester – , ezért jöttem ide, hogy a könyvtárban utánanézzek. -Az ön kódexében nem talált semmit?
-Semmit! Mintha nem is léteznének.
-Akkor azonnal menjünk a könyvtárba. Ha a medált akarják, akkor ide is eljöhetnek érte.
            Ambador és Dekládor azonnal a könyvtárba rohantak, mely 25 méterrel volt az egyetem alatt.  A könyvtárban több ezer kódex, lexikon és más könyv található, mely már évszázadok óta áll itt. A könyvtárt varázslat védi: akárki aki könyvtári könyvvel akarna kifáradni a könyvtárból az az egyetem-könyvtár alagútban megfog halni. Bár eddig még senki nem halt meg így, mert senki nem akart kivinni könyvet. Dekládor szerint azonban az igazgatók naplójában le van írva, hogy egy tolvaj elakarta vinni 158 éve a fő varázslatok lexikonját, az alagútban azonban csak a holttestét találták meg, minden belső szerve eltűnt, a kódex pedig sértetlen maradt.
-Itt van Erisma bolygónk minden fajának és népének felsorolása. Ott leülhet és kereshet.
-Köszönöm!
Ambador már vagy fél napja olvassa a kódexet, de nem talál semmit.
-Lehetséges, hogy új nép?
-A mai világban bármi lehetséges – válaszolt Dekládor.
-Ide hívná a könyvtárost?
-Harmon, jöjjön ide! – kiáltott az igazgató.
-Parancsoljanak! – szól Harmon, aki 40 éve a könyvtár igazgatója.
-Van olyan könyve, ami fajokról ír, de nem a hivatalos kódexben szerepelőkről? – kérdezett Ambador.
-Ichmen Khan Darmul kutató mágus 80 éve írta ezt a könyvet. Ebben valamennyi olyan nép, faj megtalálható, amivel ő találkozott, a kódex kiadása után.
-Milyen gyakran adnak ki ilyen hivatalos kódexeket? – kérdezte Ambador Dekládort:
-300-350 évente.
-Ennyi idő alatt megjelenhetnek új fajok.
-Ez így is van, de minden egyes fajról nem írhatunk új kódexet. Ezért vannak a kutatók, akik rövidebb időnként jelenítenek meg könyveket – válaszolt Harmon.
-A halál lovasai. Megvan, itt van!
-Olvassa! –utasított az igazgató.
-„A legészakibb partvonalon sétáltam, mikor a távolban érdekes népre lettem figyelmes. Magasabbak és teltebbek, mint bármelyik másik ember. Habár emberalakjuk van, nem azok. Láttam, ahogy az egyik porrá válik, míg mások a homokból állnak össze és kelnek „életre”. A lovaik úgy szintén porból vannak, és fekete köd tud körülöttük megjelenni. Amiről nem tudok semmit. Hat napon át figyeltem őket. Semmivel sem táplálkoznak, néha a mi nyelvünkön, néha valamilyen más nyelven beszélnek. Nincs szükségük semmire a létezéshez. Ha egy Volgargor-nak szólított valakijük az erdőbe vagy a vízbe lép, akkor ott minden élőlény azonnal meghal. Folyton Volgargorról beszélnek, de nem sikerült rájönnöm, hogy mit is vagy kit is jelent a szó. Más néppel nem láttam keveredni őket. Itt táboroznak. Az ötödik napon hajó érkezett észak felől, ami még többet hozott belőlük és valami óriási, szárnyas szörnyetegek is érkeztek. Úgy 8-9 méteres szárnyfesztávolsággal. Úgy döntöttem az életemmel játszom, ha  tovább figyelem őket. Egyre többen és többen lettek. Úgy 200 főt számoltam meg eddig, de szinte mindenki egyforma. Csak 3-4 különböző valami alkotja  a csoportot.” Ennyi.
-Ha semmivel nem táplálkoznak, akkor holtak – jelentette ki vígan Harmon.
-És ez mit jelent? Azt, hogy ha holtak, akkor nehezen lehet őket megölni – szólt Dekládor.
-Túszul ejtünk néhányat, elmegyünk a legészakibb partra és több kutatást végzünk – jelentette be határozottan Ambador.
-De nem ma! Most bölcsebb döntés lenne, ha lefeküdne. Biztos nagyon kimerült. Az utazás, a kutatás, a küldönc megmutatja a szobáját, addig meg menjen le a tanári étkezőbe és lakjon jól! – mondta Dekládor.
-Köszönöm! – szólt Ambador.
Miután elhagyták a könyvtárat, Harmon tovább kezdett kutatni az északi jövevényekről. Ambador elment a tanári étkezdébe enni, de Dekládor a dolgozószobájába ment. Az északi utat támogatta, de nem akarta, hogy Ambador magával vigye a medált. Az igazgató félt, hogy a medál rossz kezekbe kerül. Így pennát és papirost ragadt, leült asztalához és levelet írt az ország királynőjének:
TISZTELT ÉS ALÁZATOSAN SZOLGÁLT KIRÁLYNŐM! A MEDÁL ARAMISBAN VAN, PONTOSAN AZ EGYETEMBE ÉRKEZETT. AZ HOZTA EL, AKIRE RÁBÍZTUK. AZ ILLETŐ AZONBAN TÁVOZNI FOG ÉS A MEDÁL VESZÉLYBEN LESZ. AZONNAL IDE KELL JÖNNIE ÉS ELVENNI TŐLE! NEM BÍZOK MÁR A MOSTANI VÉDELMEZŐJÉBEN, A MEDÁLNAK ÚJ VÉDELMEZŐRE LESZ SZÜKSÉGE S AMÍG NEM TALÁLUNK SENKIT, ADDIG MAJD OTT ŐRIZZÜK, AHOVÁ CSAK MI LÉPHETÜNK BE. HOLNAP REGGEL BEHÍRDETEM ÉRKEZÉSÉT HOLNAPUTÁNRA. AZ INDOK AZ ÁLTALÁNOS, ÉVI VÁROSLÁTOGATÁS LESZ. KÉREM, NE HABOZZON ÉS JÖJJÖN! SZERETETTEL VÁROM, KIRÁLYNŐM!
Dekládor azonnal elküldte személyes küldöncét a levéllel a hivatli postáshoz, aki azonnal lóra szált és a Kapitóliumba vágtatott éjjelek éjjelén. Mindenki aludt, csak Harmon olvasgatta a kódexeket, lent a földben.




2015. augusztus 4., kedd

1.rész


A sötétlovasok érkezése


Halálfejes lepke bújik ki bábjából, vörös szárnyaival, nedves falevélen. Majd hevesen elszáll egy ház felett,  Ambador mester háza felett.    
            Ambador mester az északi mezőségen lakik, fakunyhóban, nem messze Aramis városától, de annál messzebb a kéktói végvártól, mely már az Ung-Chai-i birodalom területén fekszik.
            Miközben Ambador házában aludt, addig a mezőségre észak felől, a senki földje felől söstétlovasok érkeztek.
-Nyissa ki! – kopogott egy sötétlovas Ambador kunyhójának ajtaján.
De a kunyhóból semmi fény sem áradt, olyan kihűlt volt, mint a kukacrágta pap teste egy téli, hajnali réten. Ambador ugyanis a pincében lakott, félt a földszint felett lenni és így sose tudhatta senki, hogy vajon otthon van-e vagy sem. Ambador kinézett egy figyelőcsövön a pincéből és látta, hogy ezek a lovasok nem helyiek, jobb nem társalogni velük. Így várt, míg elvágtatnak.
-Uram, füstöl a kémény – szólt egy másik lovas.
-Hmm, akkor vágtassunk messzebb és várjunk, míg előjön – majd elvágtattak a ködben, mind más irányban.
            Ambador a kulcsaihoz nyúlt, a szekrénye túloldalán egy titkos ajtó volt, mely a saját könyvtárába vezet. A mester a bolygón élő fajokról szóló kódexet kereste, hogy megnézhesse kik kopogtattak ma nála. A kódexben fekete lovasokat keresett, akik óriási lovakon járnak és jóval termetesebbek az embereknél, és magasabbak az Ung-Chai-i emberektől is. Azonban semmit sem talált, ezért úgy döntött az Aramis-i egyetem könyvtárában néz majd szét.
            Ambador kinyitotta kunyhójának ajtaját, látta – már amennyire a ködben bármit is láthatott- , hogy senki sincs sehol. Így kihozta istállójából a csillagként csillogó fekete lovát, Merilt és Aramis felé vágtatott a mezőségi úton. Alig tett meg 50 métert, mikor elékerült az egyik lovas. Másodpercek alatt az egész lovas körülötte termett. Ambador pedig csak azt figyelte, hogy milyen sötéttség árad ki a lovakon ülő valamikből. Bár ember alakjuk volt, a mester úgy gondolta, hogy ez csak egy álca.
-A medált!  - szólt mérgesen az egyik lovas.
-Miféle medált? – kérdezett vissza Ambador. Erre az egyik ló orrából vér kezdett el csöpögni, így Ambador kezdett megijedni.
-Amit te hordasz! Most! – szólt fel az a lovas, amelyik az ajtón kopogtatott. A többi lovassal ellentétben az ő sisakján volt egy kiálló szarv féleség, ebből értette meg a mester, hogy ő a vezető.
-A medál nem a ti tulajdonotok. Miért kell?
-Ha nem adod, mi vesszük el! – erre a vezető lova két lábra állt és körülötte fekete köd kezdett termelődni a semmiből.
Ambador mágusi botját az ég felé emelte, az pedig olyan fényességgel ragyogott, hogy a sötét lovasok mind megvakultak, a lovaik pedig sikoltozásokba kezdtek. Ambador kihasználva a lehetőséget tüzesen Aramisba vágtatott. Miután a lovasok visszanyerték látásukat a kunyhó felé indultak.
-Gyújtsuk fel! – szólt dühösen az egyik alárendelt lovas.
-Narm! – szólt rá a másik valami idegen nyelven.
A lovasok leszálltak lovaikról, betörtek a kunyhóba és elkezdtek kutatni. A medált keresték, de sehol sem találták.
-Nincs meg, magával vitte – jelentette ki a vezetőjük.
-Azm er diablo! – kiáltott egy lovas, majd mind tüzet gyújtottak és felgyújtották a kunyhót, meg az istállót.
A birtok hamuvá vált, de a könyvek földbe temetve megmaradtak.